A következő bejegyzés apropója egy a Kara Sevda  ( Végtelen szerelem ) rajongók körében szűnni nem akaróan napirenden lévő dilemma:

Miért alakult át  a szerelemi történet - sokak szerint  túlontúl erőszakos elemekkel tűzdelt - krimivé ?

Helytálló lenne ez a felütés? A romantikus szálat valóban már csak nagyítóval lehet megtalálni az egymás után sorjázó epizódokban?

Kemal szerelme az ártatlan tapasztalatlanságból a másikra való félénk rácsodálkozást követően szűnni nem akaróan hűséges, mély, kitartó, állhatatos. Kemaltól bár közel sem idegen a férfias temperamentum, ennek ellenére mindenek felett úriemberként szeret.

Nem csupán a szíve választottjával lovagias, de az iránta érzett reménytelen szerelemmel szemben is megkapóan tapintatos. Kemal szerelme őszinte, mentes mindenféle manipulációtól. A játékos évődés határait is ez a jellembravúrból fakadó tudatosság határozza meg. A játékosság számára nem jelentheti a másik érzelmeit elértéktelenítő és kizsákmányoló játszmázást.

Nihan szerelme olyan, mint egy elkényeztetett úri cicus.

Néha odaadóan ölbe simuló, békésen elnyújtózó, játszadozva, incselkedve doromboló, máskor pedig meggondolatlanul karmoló, prüszkölő. Nihan szerelme olykor önző, sokkal többet vár, mint amennyit adni képes, mint amennyit megérdemel. Az érzelmei bár őszinték, de bizalomra gyakorta képtelenek, hajlamos a döntő pillanatban való indokolatlan megfutamodásra.

Emir szerelme a mindent uralni képes önbizalom álcáját ölti magára, pedig valójában csak egy sérült gyermek érzelmi bénultságát hibernálta.

Az egészséges nő- és anyamintától megfosztott, az apja által becsvágyóan akarnok aranyifjúvá formált, a magabiztosság  mázától megkövült vágyakozása tébolyultan beteges, gyűlöletesen zsarnok.

Emir szerelme félelmetesen ambivalens. Táplálni akar, de közben megfojt, gyengéd szeretne lenni, de sebeket ejt, parancsokat oszt, közben könyörög, viszonzatlanságtól elcsigázott, de mások iránta érzett szerelmét gúnyosan semmibe vevő. Emir szerelme önmagát béklyózza reménytelenséggel, mert képtelen megmérettetni magát azzal, hogy felkínálja a szívét annak teljes sérülékeny voltában. Emir szerelme tétován tapad egy szívdobbanás hatására is váratlanul szétrobbanni képes üvegfalra, miközben attól retteg, hogy ha az leomlik, véglegesen elveszti az uralmat az érzelmei felett.

Zeynep szerelme meggondolatlanul és felelőtlenül semmibe vevő, ahogy Salih tradicionális érzelmein átgázol. Könyörtelenül számító, és önmaga csapdájába eső, amikor Ozannal játszadozik. Elementárisan szenvedélyes, a józanságra fittyet hányó, a haloványnál is láthatatlanabb reménysugárba kapaszkodó, amikor számtalan pofon után még mindig reméli Emir egyetlen gyengéd érintését.

Ozan szerelme félelmetesen önző, gyermeteg, mindenen és mindenkin átgázoló. Amíg Nihan érte kész feláldozni az élete szerelmét, addig ő a legapróbb gesztussal sem képes azt viszonozni. A szerelme vak, a valóságtól elrugaszkodott, elkényeztetett, felnőni képtelen férfi passziója.

Asu szerelme az önzetlenség álcájába burkolódzó, de a döntő pillanatban nagyvonalú elengedésre és lemondásra való képesség helyett pusztító és hálátlan bosszúszomjra átváltó, könyörtelenül kicsinyes.

Tufan szerelme megadóan lemondó, a mellőzést türelmesen megbocsájtó, majd végzetesen önfeláldozó.

Önder úr Leyla iránt érzett szerelme könnyelműen hűtlen, de a becstelenségért aránytalanul nagy árat fizető. Vildan asszonnyal kötött szövetsége a tudatosan vállalt szürke élet elfogadását szimbolizálja. Önder fásult szerelmi megfosztottsága hatalmas  energiadeficittel vívja a mindennapokkal való küzdelmét.

Vildan asszony becstelen szerelme diadalittas, de az árulásáért szenvedélytől mentes életúttal fizető.

Leyla asszony szerelme a csalódáson évtizedekig túllépni képtelen, csigaházba vonuló, az életnek érzelmi síkot mellőző, egyéb értelmét kereső. Ayhan iránti szerelme az érett kornak kisasszonyos hamvasságot visszaadó, asszonynak lányregényes romantikát ajándékozó.

Ayhan szerelme bolondosan kitartó, locsogó, fecsegő, pajkosan hódító.

Galip Kozcuoglu szerelme bizalmatlan, feltételeket szabó, könyörtelen, gyilkos indulatoktól fűtött.

Müjgan asszony szerelme a korábban megtett ígéretét megszegni képtelen, áldozati sorsba taszító. Hakki úr szerelme plátói és becsületes, de a szeretett nőn kívül maga körül mindent felégető, senkire tekintettel nem lévő.

Tarik szerelme önbizalomtól hiányos, esetlen, a tradicionális családi mintát követni vágyó, de abban kudarcot valló, a sikertelenségbe beletörődő.

Banu szerelme helyezkedő, karrierista, nagyvilági ambíciók által motivált, a megtalált gyengédséget inkább pénzre váltó áruló, majd annak visszafordíthatatlan végérvényességét megbánó.

Fehime asszony és Hüssein úr szerelme egy életen át tartó, próbatételek sokaságát is kiálló, szövetséget építő, a szenvedélyt a szülői szeretetté átlényegítő természetű.

Zehir szerelme az ígéretek és kötelezettségek elől gyáván megfutamodó, azt megbánó, de mégis új esélyt kapó.

Akkor most háttérbe szorult a szerelmi szál vagy sem?

Attól, hogy nem szájbarágósan, közhelyszerűen, sziruposan, mesterkélt párbeszédek és szituációk formájában tálalják a forgatókönyvírók, a Kara Sevda szinte minden pillanatában ott pulzál a szerelem. A Végtelen szerelem sorozat leckéi pont úgy bontakoznak ki, mint amikor egy rajz tölti be a vásznat. Először csak elnagyolt vázlat sejteti a kontúrokat, majd fokozatosan helyére kerülnek a főbb részletek, a figyelem az apróbb vonásokra helyeződik, a végén pedig akár attól válhat teljessé a mű, hogy pár szem grafitport félreseprünk. A fentebb ismertetett szerelmi vonások csupán az imént említett kontúroknak felelnek, a sok-sok a képet árnyaló rajzvonás éppen a szövevényes történetnek köszönhetően kerül a rajzra.

A Kara Sevdának a krimiszerű történetvezetésen túl botorság lenne még felróni a fikcióba hajló jeleneteket. A szándékosan elnagyolt helyzetek csupán hangsúlyosabbá tesznek különféle élethelyzeteket, hogy mi, a nézők mindenféle komolyabb tét nélkül próbára tehessük a bennünk élő szerelem milyenségét. Az életben az a jó, hogy bizonyos dolgokat nem feltétlenül kell megélnünk, elég ha csak megértjük őket. A Kara Sevda rafinált, pszichológiai társasjáték, amely filmnézők sokaságának ad arra lehetőséget, hogy a saját szerelmük természetére tudatosabban ráfókuszáljanak.

Filmbéli hősök és hétköznapi emberek szerelme egyformán végtelen, mert minden egyes szívdobbanással megújul, mert minden egyes szívdobbanással a jellemünkön egy újabb rajzvonással árnyal, mert minden egyes szívdobbanással kicsit meghalunk és újjászületünk. Amikor megnyitjuk a szívünket és szeretünk, akkor készen állunk egy beláthatatlan véget érő metamorfózisra.